Tíz kicsi ok: reklámügynökségek a közösségi médiában

Habár ma már a közösségi média a sztár, és ezzel együtt a PR és/vagy interaktív (online, digitális, stb) ügynökségek (meghajlás:), azért a klasszik atl reklámügynökségeknél sok olyan tapasztalat, tudás, ember (riszpekt) gyűlt össze az elmúlt bő két évtizedben, amely továbbra is megkerülhetetlenné teszi őket a reklámpiacon.

Legalábbis, ha lépést tudnak tartani…:)

Erről szól a ‘Top ten reasons social media should not (and will not) kill traditional advertising‘ című írás.

 

Nem tudom, olvasnak-e reklámosok. Ha igen, érdekelne a véleményük.

A botrány, a botrány az egészséges?

Lassan minden hétre jut egy (vagy több) – hazai –  facebook botrány.
(dm botrány, sb botrány, fzs botrány)

Gábor Zsazsa ismert bon motja szerint mindegy mit, csak beszéljenek az emberről.

Ez persze jól hangzik, és néha igaz is – trash reality vagy punk zenekar esetében például kiválóan működhet a negatív reklám:)

Most nem írnék arról, hogy miért reagálnak ilyen rosszul az érintettek – sőt: hogy még csak nem is értik, hogy rosszul reagálnak -; de van még mit tanulni a közösségi médiáról.
(Ne legyenek kétségeink: mindannyiunknak. Akár még ha közösségi média szarkértőnek véljük is magunkat…:)

 

Inkább nézzük meg a másik oldalt: a facebook jól kezeli az ilyen helyzeteket?

Egyértelműnek tűnik a Starbucks esete: a magyar ügynökség elkúrta, nem kicsit, nagyon. Pont.
Pont úgy csinált mindent, ahogy az a Nagy Közösségi Média Könyvben meg van írva. A ‘Mit ne csináljunk’ című fejezetben…:)
Vagyis a facebook itt vétlennek tűnik.

A Dm-sztori már érdekesebb. A cég a homáron (és a facebookon is) legalábbis cáfolta, hogy ő állna a tiltás mögött.
De vajon a facebook miért lenne érdekelt egy tízezres csoport ellehetetlenítésében?
És vajon a homár miért keveri a facebook csoport (group) és a facebook oldal (page) fogalmát? Ugyanis csoportról ír, de az valójában oldal.
És ráadásul ez hiba. Ugyanis aminek szánták a csoportot a létrehozói, arra nem a facebook page, hanem a facebook group lenne való.
Az viszont a facebook hibája, hogy nem elég tiszta a page, a group, és újabban a community page közötti különbség. És hogy a fan klub miért page, a zenekar rajongói csoport miért nem group stb.

A harmadik esettel kapcsolatban – félretéve az Andrassew cikkben erős politikai vonalat – az az érdekes helyzet állt elő, hogy Forgács Zsuzsa Bruia, miután a facebook letiltotta az oldalát, melyen  –  a szabályzatra hivatkozva, formálisan teljes joggal – másnap ellenállást hirdetett a facebook ellen.
Itt nem egyértelmű a helyzet, hiszen nincs érintett cég, aki tiltakozhatott volna. Talán valóban voltak unlájkoló (fel)jelentők, talán volt  –  a facebook által kifogásolt – szexuálsi tartalom, de ez már soha nem derül ki.

A facebook viszont nagyon mereven kezeli az ilyen helyzeteket. Nem vagyok jogász, nem látom át a jogi helyzetet.

Da ha a facebook továbbra is a közösségi média piacvezető szereplője szeretne lenni, talán érdemes lenne a közösségi média szabályai szerint kezelnie az ilyen helyzeteket.

Mobile killed the laptop stars?

Ennyi, kész, befellegzett az újságírásnak:)

Végük a laptopoknak – ezzel a bombasztikus címmel jelent meg beszámoló Cannes-i reklámfesztivál egy előadásáról.a szívlapát blogon.

Nem ártana azonban, ha egy poszt címe legalább köszönőviszonyban lenne a poszt tartalmával, és nem keverne alapvető fogalmakat.

Mint megtudhatjuk, a mobil mindig az emberek keze ügyében van, és a mobil internettel rendelkezők kétharmada naponta átlagosan 35 percig használja netezésre telefonját.

Wtf. Hatalmas csapás a laptopra.

Van persze kevésbé bulváros megállapítás is a posztban, például hogy a mobil és a pc más igényeket szolgál ki… Yesss.
Bár eddig a laptopról volt szó, nem pc-ről – és ez a két kategória egymásnak is vetélytársa. De ez sem derül ki a posztból.

Az is érdekes, hogy egy mobil internetről szóló posztban említésre sem kerül a netbook (nem beszélve az iPad-ről)…

Végül még megtudhatjuk, hogy akkor jó egy (mobil) program, ha jó és hasznos, vagy legalább szórakoztató.

Nem tudom, hogy az eredeti előadás volt-e ilyen felületes, vagy csupán a Kreatív munkatársa ír olyasmiről tudósítást, amihez nem ért, de ez a poszt nem jó és nem hasznos. Bár legalább szórakoztató:)

 

 

A Video killed the radio stars című dallal indult útjára 1981-ben a Music Television.

A 3 screenről és a konvergenciáról már írtam: Egy eszköz mind felett.

A személy, mint márka, avagy a personal branding

Örökzöld téma (legalábbis néhány éve:) a personal branding.

Itthonról elsőre hárman jutnak eszembe – és elnézést a többiektől: ez nem azt jelenti, hogy a személyes brandjük rosszabb lenne vagy ilyesmi; csupán azt, hogy mégsem ők jutottak eszembe először🙂 – Pollner, Rabbit és Doransky.

Náluk az egyén és a nick összenőtt, nem külön entitás.

Az online jelenlétükben nem keveredik a szakmai tartalom magánélettel, önmegvalósítással, provokációval, egyéb zajokkal

Világos, letisztult kontent, tudatosan védjegyként használt blogok és nickek.

 

De mit tegyen az ember, ha igen régen blogol (legalább olyan régen, mint a fentiek), de csupán(?) mint nick – és ráadásul ezt a nicket nem is szeretné felfedni?

  • mert ez a nick nem retweetelt, hanem reagált
  • mert ez a nick nem tanulmányt, hanem verset írt
  • mert ez a nick nem dolgozott, hanem szórakoztatott
  • mert ez a nick nem branding, csupán personal

Át lehet-e konvertálni a personal nicket personal branddé?

 

Mit gondolnak: a tudatosság győz a spontaneitás felett?

 

Receptajánló meccsekhez

Mit eszel meccs közben?

Sör+csipsz kombó? Kóla+pizza? Sós mogyoró?

A www.receptvarazs.hu és a www.facebook.com/receptvarazs.hu oldal a labdarúgó világbajnokság (röviden: foci vb:) tiszeletére új rovatot indít:

Kaják meccsekhez – Egy meccs, két válogatott, két válogatott recept.

A koncepció kézenfekvő: egyszerűen elkészíthető és meccsnézés közben is fogyasztható, lehetőség szerint nemzeti recepteket ajánlunk.
Az autenticitás persze nem elsődleges szempont, mint ahogy győzteseket sem hirdetünk a párharcok után.

A lényeg a szórakozás;)

Jó szurkolást, jó étvágyat!

A reklámügynökség, a szövegíró és a közösségi marketing.

A közösségi marketing napjainkban egyrészt erősen hype, rengetegen lelkesednek érte, másrészt természetesen számos kérdést is felvet (például a hatékonyság mérése) a szintén nem kevés nem-annyira-lelkes kívülállóban.

Egy klasszik reklámügynökségi ember (Bob Hoffmann, Hoffmann|Lewis) hagyományos marketing tapasztalataira építve fogalmazza meg szkepticizmusát a közösségi marketing (incl. content marketing, conversional marketing) iránt.

Erre reagál egy általam igen fontosnak vélt írásban Brian Clark (copyblogger), és öt pontba szedve próbálja meggyőzni a szkeptikusokat

The Five Essential Elements of Effective Social Media Marketing.

 

Nem veszem végig, olvassák el.

A konklúzióról – ti. hogy a közösségi média marketing (sic!) alapja a szövegírás – szeretne szólni ez a blog is.