Azt gondolhatnánk, a közösségi média valami új ‘találmány’.
Pedig a popzene (leánykori nevén rock’n’roll) mi más lenne, mint közösségi média?
Az aktuális új divathullám először csak egy hullámocska – és egyáltalán nem divatos – , amikor elindul valahol egészen lent: egy Seattle-i garázsban, Kingstonban, Hamburg külvárosában, Memphisben néhány srác úgy érzi, másokat is érdekelhet, amit csinálnak. És ha elég jók (content is king!:), ha elég kitartóak, ha elég szerencsések, a közönség felkapja őket. Először csak pár tucat fan akad, de legközelebb a haver haverjának a csajának az öccse is eljön (a korabeli long tail hatás), előbb-utóbb a mainstream tömegmédia küszöbszintjét is elérik, és akkor a startup megkapja élete nagy lehetőségét.
Hirtelen velük lesz tele a sajtó, ők lesznek A trend.
Az elsők befutnak a halhatatlanság csarnokába, a rosszkor érkezőknek pedig csak a hallhatatlanság marad…:)
Végül beindul a gépezet, a sztárgyár, a sóbiz az öszes kellékével (ajánlott videodalom: Breaking Glass), de az már egy másik történet.
Mi ebből a tanulság a közösségi média felől nézve: a trendek felülni még nem garancia a sikerre.
Nem elég, ha gitárt veszel, nem elég a jelenlét a facebookon vagy a twitteren – ha nem vagy eredeti és érdekes, a kutya sem lesz kiváncsi rád.
Inkább legyél punk sztár, mint nevesincs táncdalénekes.
Recent Comments